A Filmünnep negyedik napján három újabb versenyfilmet és egy filmpremiert nézhetett végig az Uránia moziba látogató lelkes fesztiválozó. A sort a szlovák Napsütés földje nyitotta, középpontjában négy munkanélkülivé vált különböző korú, életvitelű, stílusú férfival, akik a jó üzlet reményében magánvállalkozásba kezdenek. Próbálkozásaik sorozatosan kudarcba fulladnak, összetartásuk meg-megszakad, hogy aztán összekovácsolódva újra nekifogjanak problémáik megoldásának- probléma pedig mindenütt van: gyereknevelés, baleset, telhetetlenség, önkínzás… A legnagyobb baj Tomassal van, aki képtelen szeretet adni és fogadni, önmagába zárkózva hibát hibára halmoz, megsért és megsértődik miközben széthullik körülötte az élete. A film mondanivalója tehát egyszerű: ne adjuk fel a küzdést és tanuljunk meg feltétel nélkül szeretni. Ezt a gondolatot filmnyelvileg is sikerült szépen megfogalmazni anélkül, hogy bármit túlságosan szájbarágna vagy épp túlbonyolítana a rendező. Egyszerű életigenlő szellem egyszerű környezetben- szépen megfogalmazva.

   Szellemiségében hasonlót fogalmazott meg A harmadik címet viselő lengyel film is. A történet itt közvetlenül három emberre korlátozódik, így finomabban képes kibontani az érzelmi kapcsolatot, mely a főszereplő házaspár múltban történt tragédiáját sejteti. Ebbe a kiábrándult, néhol elutasító közegbe kerül be „véletlenül” egy harmadik ember, akit mintha maga a gondviselés küldött volna azért, hogy a sebekkel teli múltat és jelent boldogsággá forassza össze. Műfaját tekintve a road movie-k közé sorolható, de ennyivel nem intézhetjük el a filmet. Az utazás során szépen rajzolódik ki a szereplők karaktere, állandó tusájuk, és ahogy olykor egyik, máskor a másik oldalára állnak, ha csak pillanatokra is. Olyan erős kötél húzódik házaspár és „idegen” között, mely aztán a hirtelen és szomorú búcsú pillanatában egységbe képes kovácsolni két lelkileg elbukott embert- Ozon filmjeit idézve…

   Két szeretet dicsőítő film után lélekakasztásnak tűnt Fred Kelemen Zuhanás (lett versenyfilm) című filmje. Nemcsak történetében jelent ellentétet- miszerint a szeretet ölhet, a tragédia elkerülhetetlen-, hanem képi világban is jelentőset ugrottunk könnyedtől a súlyként tornyosuló sötétségig. Tarr filmjeit idéző hosszúra nyújtott beállítások, jelentőségteljes üresség és hiányérzet.

  A folytatás némileg enyhített a Zuhanás képein, viszont lelkünket kezdte gyötörni a történet rémisztő víziójával. Vecsernyés János második rendezése, az Emelet egy titkos szervezet lélektelenségét fájdalmas utópiaként mutatja be. Az önmagáért az áhított célt- a rejtett igazságok megismerését- feladó illegális rendőrség bár bukásra van ítélve, halála előtt utolsót döf a feleslegességét megvilágító közismert személyiség, egyben apa sorsán, nem kímélve életet, érzéseket, kötelékeket. Premierekben láthatjuk Haumann Péter és fia arcán a gyötrődés állomásait, kezeinket pedig a moziszékbe markolva tartjuk vissza, hogy tehetetlenségünket az értelmetlen erőszak ellen ne öntsük mozdulatokba. Összeségében erős napot tudhatunk magunk mögött- pénteken ugyanitt!

Még nincsenek kommentek. ()

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.